guzlica A: 1836 Guszlicza (NSz.); 1853 guzliczáját (NSz.) J: ’lant alakú, népi vonóshangszer egyetlen húrral | Gusla’

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. guslice [többes szám] ’guzlica’ [< szbhv. gusle [többes szám] ’ua.’]. Vö. még cseh housle [többes szám] ’hegedű’; or. гусли [többes szám] ’citeraszerű pengetős hangszer’; stb.  ∼  A (R.) guszla ’guzlica’ (1836: NSz.) a szerbhorvát alapszó átvétele.

TESz.; EWUng.Nszt guzlica