granicsár × A: 1848 granicsár (MNy. 60: 97) J: 1 1848 ’határőrvidéki parasztkatona | Militärgrenzer’ (↑); 2 1934 ’〈egykori jugoszláv, román〉 határőr | 〈jugoslawischer, rumänischer〉 Grenzwächter’ (Blédy: Infl. 147) (NNyv. 2: 212)
Szerbhorvát jövevényszó. | ≡ Szbhv. graničar ’határőrvidéki parasztkatona; határőr; határkő’ [< szbhv. granica ’határ’]. Vö. még blg. граничар ’határőr’; szln. graničar ’ua.; határőrvidéki parasztkatona’; stb. ≋ Megfelelői: rom. grănicer ’határőr’. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: gránicer ~ grenicer ’ua.’ (1830: SzT.); e szó keletkezésmódja azonban tisztázatlan, de vö. →gránic.
☞ MNy. 60: 96; TESz.; EWUng.→ gránic