grandiózus A: 1846 azon grandiosus nyelvet (BpHiradó 1846. jan. 6.: [1]); 1854 Grandios [es. nem m.] (Heckenast: IdSzT.); 1854/ grandiőz (NSz.); 1900 grandiosus [es. nem m.] (Tolnai: MagySz. Grande a.); 1910 grandiózus (Kelemen B.: IdSz.) J: ’nagy arányaival lenyűgöző hatást keltő | grandios’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. grandios; ang. grandiose; fr. grandiose; ol. grandioso; stb.: ’nagyszerű, grandiózus’. Az olaszból terjedt el [tudatos szóalkotás a lat. grandis ’nagy’ alapján, a lat. gloriosus ’gloriózus, dicsőséges’ analógiájára]. ⇒⌂ A magyarba a németből, esetleg még olasz és, francia közvetítéssel is kerülhetett; az us végű változatok latinosítás eredményei. A grandiőz változat franciáskodó hibás alak.
☞ TESz.; EWUng.→ gorond