gomba A: 1138/ ? Gumba [szn.] (MNy. 32: 133); 1231/ Gunbas [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 162); 1280 Gonbas [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 162); 1395 k. gomba (BesztSzj. 431.); 1601 gambaia (Gombocz E.: BotTört. 118) J: 1 1138/ ? ’spórákkal szaporodó telepes növény, amely nem tartalmaz klorofilt | Pilz’ # (↑), 1231/ ’ua.’ (↑); 2 1833 ’penészgomba | Schimmelpilz’ (Sokféle 1833. nov. 29.: 764); 3 1901 ’élősködő gombák okozta bőr- v. körömbetegség | Hautpilz’ (OrvK. 1901. dec. 29.: 840); 4 1958 ’(árusításra való,) kör alakú építmény | kreisförmiges Verkaufshaus’ (NSz.) Sz: gombás 1231/ [hn.] (↑) | gombásodik 1655 gombásodik (NySz.) | gombázik 1771 Gombazo [sz.] [hn.] (SzT.) | gombászik 1856 gombászni [sz.] (KatolikusN. 1856. aug. 27.: 300)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. gǫba ’szivacs’; szln. goba ’ua.; gomba; tapló’; szlk. huba ’gomba; szivacs’; or. губа ’taplógomba’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óész. germ. kumpr ’csomó, rög, darab’; litv. gum͂bas ’kiemelkedés; dudor; kinövés élő szervezeten’; stb.].  ⌂  A szó belseji m vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →csombor, →galamb stb. A 2. jelentés metafora.  ∼  A (N.), (R.) guba ’lepra; penész’  (1595: NySz.) a denazalizált szbhv. guba ’lepra; zuzmó, tapló’ későbbi külön átvétele.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 197; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ tinor, vargánya