gesztenye A: 1244/ Guestene [hn.] (Smičiklas: CD. 4: 249); 1268 Gezteneberche [hn.] (OklSz.); 1291/ Gestune potoka [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 543); 1364 Geztenyefa (OklSz.); 1417 Gezthwnye [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 609); 1533 Geztoͤne (Murm. 1312.); 1575 geßtenoͤ ßinuͤ (Heltai: Krón. 108a); 1577 k. Geʒtÿne (OrvK. 237); 1583–1584 göztinye (MNy. 44: 152); 1591 kgezttenyet [? ɔ: kezttenyet] (SzT.); 1620 geskene zorro (HOklSzj. 171); 1769 Gestenye szin (SzT.); 1791 kesztenyere (SzT.); 1796 geszténye (NSz.); 1805 gësztënye (NSz.) J: 1 1244/ ’szelídgesztenyefa | Edelkastanienbaum’ (↑); 2 1364 ’szelídgesztenyefa termése | Edelkastanie’ # (OklSz.); 3 [főleg vad~] 1803 ’vadgesztenyefa termése | Roßkastanie’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz. Roßkastanie a.); 4 1838 ’vadgesztenyefa | Roßkastanienbaum’ (Tzs. Vadgesztenye a.) Sz: gesztenyés 1593 gheztenies ‹mn› ’gesztenyével kapcsolatos, abból készült | Kastanien-’ (SzT.); 1652 Geszteniesb<en> [hn.] ‹fn› ’gesztenyefákkal benőtt terület | Kastanienwäldchen’ (SzT.)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (ófn.) kestina ’szelídgesztenye’, (kfn.), (R. baj.-osztr.) kestene ’ua.’, (baj.-osztr.) kést·n ’szelíd- és vadgesztenye’, (h. baj.-osztr.) kesten ’ua.’, – ném. Kastanie ’szelíd-, vadgesztenye ‹termés, fa›’ [< lat. castanea, ill. (kés.) castinea: ’gesztenye’ < gör. κάρυα καστάνεια ’a gesztenyefa termése’].  ≋  Megfelelői: holl. kastanje; ol. castagna; szbhv. kesten; stb.: ’gesztenye’.  ⌂  A szó eleji ném. k > m. g hangváltozáshoz vö. →gallér, →gantár, →gitt stb. A 3. jelentés metafora a 2. alapján. Az átvétel a 13. században történhetett, amikor közép-bajor területről származó német bevándorlók érkeztek Magyarországra.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: gesztenye ’tarsolyfű, tarsóka’  (1590: Szikszai Fabricius: LatMSzj. 29).

☞ MNy. 38: 297; Kniezsa: SzlJsz. 644; NytudÉrt. 40: 249; TESz.; EWUng.Nszt ↪gesztenye; ↪gesztenyés; ↪gesztenyés-