germán A: 1800 Germánnok (NSz.); 1840 german (NSz.); 1844/ indogermán [?✐] (NSz.) J: ‹fn› 1 1800 ? ’az indoeurópai nyelveken beszélő népek egyik nyugati csoportjához tartozó személy | Germane’ (↑), 1881 ’ua.’ (NSz.); 2 1800 ? ’német ember | Deutscher’ (↑), 1848 ’ua.’ (NSz. germánfaló a.) | ‹mn› 1 1837 ’a germánokkal kapcsolatos, rájuk vontakozó | germanisch’ (NSz. indogermán a.); 2 1840 ’német | deutsch’ (NSz.)

germanizmus A: 1806/ germanismus (NSz.); 1882 germanizmus (NSz.) J: ’a német nyelvre jellemző kifejezés(mód) | Germanismus’

germanizál A: 1815/ germanisáljunk (Kazinczy: Lev. 14: 503); 1841 germanizálás [sz.] (NSz.) J: 1 1815/ ’német(es) kifejezéseket használ | Germanismen gebrauchen’ (↑); 2 1841 ’németesít | der deutschen, österreichischen Kultur, Politik (gewaltsam) angleichen’ (NSz.)

germanista A: 1846 Germanisták (MNy. 69: 500) J: ’a germán nyelvek és irodalmak szakembere | Germanist’

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. Germane; ang. German; fr. Germain; stb.: ’germán ember’; – vö. még lat.  (k.), (h.) Germani [többes szám] ’germánok’, Germanus ’germán ‹fn és mn›’ [tisztázatlan eredetű] | ném. Germanismus; ang. Germanism; fr. germanisme; stb.: ’germanizmus’ | ném. germanisieren; ang. germanize; fr. germaniser; stb.: ’germanizál’ | ném. Germanist; ang. Germanist; fr. germaniste; stb.: ’germanista’.  ⇒⌂  – A magyarba főleg német közvetítéssel került át, részben latin végződéssel; vö. még lat.  (h.) germanismus ’germanizmus’, germanisare ~ germanizare ’germanizál’, germanista ’germanista’.  ⌂  A germán alakhoz vö. →baskír.  ∼  A (R.) germánus ’germán ‹mn›’  (1816: Hübner: Lex. 2: 348) valószínűleg a hazai latinságból (↑) származik.

☞ TESz.; EWUng.→ pán-Nszt ↪germán; ↪germanista; ↪germanizál; ↪germanizmus