gercsa × A: 1786 gértsája (NSz.); 1887 gërdzsa (Nyr. 16: 476); 1908 gercsa (Nyr. 37: 374); nyj. girtya, gircsa (ÚMTsz.) J: 1 1786 ’nyak és mell közötti ránc 〈szarvasmarhánál, pulykánál〉 | Wamme 〈beim Rind, Truthahn〉’ (↑); 2 1900 ’ádámcsutka | Adamsapfel’ (ÚMTsz.); 3 1908 ’golyva | Kropf’ (↑)

Valószínűleg szláv jövevényszó, feltehetőleg egy déli szláv nyelvből. |  ≡  Az eredetéhez vö. →görcs.  ⌂  A jelentések a szláv megfelelő ’görcs’ jelentése alapján magyarázhatók.  ≂  Valószínűleg ugyanerre az etimonra megy vissza: (N.) giltyán, girtány, girtyán ’ádámcsutka, torok, gége’  (Márton–Péntek–Vöő: RKsz.); ezek a rom. gîrcleán, gîrteán ’torok, gége, nyak’ szóból erednek. A gercsa változataira ezek is hatással lehettek.  ⚠  Hangutánzó-hangfestő értelmezése, ill. a →gerinc-cel való összefüggése kevésbé valószínű.  ≁  A (N.) gërdzsa ’(hát)gerinc’ aligha tartozik ide.

☞ TESz.; Bakos F.: REl. 333; EWUng.→ görcs