galagyol × A: 1717 e./ garagyoltunk (MNy. 60: 114); 1759 galagyol vala (MNy. 60: 114) J: ’gagyog; karattyol | babbeln; gacken’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg vélhetően a beszélni tanuló gyermek gagyogásának utánzására. A tő összefügg a →karattyol tövével. A végződés -l gyakorító képző. A szó belseji gy vagy a tőhöz tartozik, vagy a képző része játszi képzőelemként.

EtSz.; TESz.; EWUng. karattyolNsztgalagyol