gacsos × A: 1647 katsos (NySz.); 1700 gacsos (Nyr. 32: 158); 1708 Kajtsos (Pápai Páriz: Dict. Oblīquus a.) J: 1 1647 ’görbe 〈kéz, láb〉; csámpás | krumm 〈Hand, Bein〉; krummbeinig’ (↑); 2 1668 ’erős kezű | von starker Hand’ (NySz. Kacsos a.); 3 1807 ’girbegurba 〈növény〉 | verkrümmt, verwachsen 〈Pflanze〉’ (MagyFűvészk. 1: 195)
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó egy ’görbület, hajlat; (el)görbül, kanyarog’ jelentésű igenévszó lehetett, amelynek névszói értékű tagja a →kacs. A végződés deverbális vagy denominális -s melléknévképző. A szó eleji g-hez vö. →gáncs, gacsiba (→kacsiba) stb. A 2. jelentés az eredeti 1. jelentésből a ’görbe’ > ’erővel meggörbített’ > ’erőteljes’ jelentésváltozás révén alakulhatott ki.
☞ EtSz. gacs a.; MNy. 57: 300; TESz.; EWUng.→ gáncs, kacsNszt ↪gacsos