gacsaly × A: 1263/ ? Gachal [hn.] (ZichyOkm. 1: 12); 1590 Gaczal (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 47); 1831 Gacsaly (Kreszn.); 1834 kacsal (Bugát: Szóhalm. Gacsal a.) J: ’szőlőkacs; szőlővessző | Weinranke; Weinrebe’
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó egy igenévszó lehetett (’görbület, hajlat, kanyarulat; elgörbül, meggörbül, kanyarog’ jelentésben), amelynek a névszói értékű tagja a →kacs. A végződés denominális vagy deverbális -ly névszóképző; az alaktanához vö. zugoly (→zug) vagy →fogoly¹ stb. A szó eleji g-hez vö. →gacsos, →gáncs stb.