gübü × A: 1708 gŭbŭli [sz.] (SzT.); 1784 gübǘvel (Baróti Szabó: KisdedSz. 30); 1843 göbü (MTsz.) J: ‹fn› 1 1708 ’halhajtó rúd | Fischtrampe 〈Art Stange zum Fischfangen〉’ (↑); 2 1795 k. ’köpülőfa | Stößel zum Buttern’ (NSz.); 3 1863 ’moslék; szennyes víz | Spülicht; schlammiges Wasser’ (Kriza [szerk.] Vadr. 501) | ‹mn› 1838 ’mocskos | sudelig’ (Tsz.)

Szófajváltással keletkezett egy fiktív tő származékából. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ü ~ -ű képzővel →fésű, seprű (→seper) stb. A szótő eredetéhez vö. →göbe²; ez utóbbi és a gübü között szóhasadás következett be. Ehhez hasonló halászati szakszavak a vogulban is: vog.  (K.) kul äləs-kiwərnə kömpoχ ’halat rúddal a hálóba v. más fogószerszámba kerget’. A 2. jelentés metafora a →köpű hatására. A 3. jelentés, amelyre a melléknévi jelentés is visszamegy, azzal magyarázható, hogy a halászás közben felkavart víz iszapossá válik.

☞ MNy. 11: 15; TESz.; EWUng.→ göbe²