gúnyol A: 1585 gynyolas [sz.] (Cal. 744 [ɔ: 742]); 1585 meg gunyolom (Cal. 616); 1708 Gúnyolom (Pápai Páriz: Dict.) J: ’(ki)csúfol | (ver)spotten’ # Sz: gúnyolódik 1783 gunyolódóbbak [sz.] (NSz.)

gunyor † A: 1786 Gúnyor (Szily: NyÚSz.); 1813 Gunyor (Mondolat 65) J: ’szatíra | Satire’ Sz: gunyoros 1838 Gúnyoros (Tzs.)

gúny A: 1804 gúnynak (Nyr. 41: 309) J: ’csúfolódás, nevetség | Hohn, Spott’ # Sz: gúnyos 1808 gúnyos (NSz.)

A szócsalád alapja, a gúnyol fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég valószínűleg denominális -l névszóképző; az alaktanához vö. csodál (→csoda), csúfol (→csúf) stb.

A gunyor és a gúny nyelvújítási szavak. |  ⌂  Tudatos szóalkotással keletkeztek. – A gunyor a szótőből -r névszóképzővel keletkezett; az alaktanához vö. →tompor; a szó ma csak a gunyoros ’gúnyos’ származékában él. A gúny az igéből, ill. a korábbi névszóból lett elvonva.

A szócsaládhoz még |  ⚠  Hangutánzó-hangfestő értelmezése, ill. a →gubbaszkodik, →guggol és a →gunnyaszt szócsaládokkal való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ MNy. 51: 318; TESz.; EWUng.