göngyölít A: 1416 u./² go̗nǵo̗reituėn [sz.] (MünchK. 106vb); 1529 e. gwngwnligete [? ɔ: gwngwlitgete] [sz.] (VirgK. 31); 1808 Göngyölíteni [sz.] (Sándor I.: Toldalék Göngyölgetni a.) J: ’összeteker, felteker, összecsavar, becsavar | zusammenrollen, einrollen’ #

göngyöleg A: 1529 e. gwngeliek (VirgK. 31); 1808 göngyölög (NSz.); 1825 Göngyöleg (NSz.); 1838 gyöngyölegekben (NSz.); 1864 göngyölék (CzF.) J: 1 1529 e. ’összegöngyölt csomó | Ballen, Bündel’ # (↑); 2 1838 ’csomagolt áru burkolata | Verpackung’ (↑)

göngyölget A: 1529 e. goͤngoͤrgete (VirgK. 103); 1796 göngyölget (NSz.); 1845 göngyelgetve [sz.] (NSz.) J: ’felteker, felcsavar, (fel)göngyölít | rollen, einrollen’

göngyöl A: 1782 göngyöltt [sz.] (NSz.); nyj. gyöngyel (ÚMTsz.) J: ’felteker, összeteker, becsavar, beteker | rollen, einrollen’ #

göngyölödik A: 1801 öszve göngyölödik [▽] (MNy. 43: 306); 1838 Göngyölődik, Gyöngyölődik (Tzs.) J: ’összecsomósodik, összeáll, összetekeredik | sich ballen, sich zusammenrollen’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, a göngyölít, göngyöleg, göngyölget egy relatív fiktív tőből eredő származékszók. |  ⌂  A relatív tő -l gyakorító képzővel keletkezett. Az l ~ r váltakozáshoz vö. →csülök, →gömbölyű stb. Az abszolút tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg egy eredeti igenévszó igei értékű tagjával (’kerek, gömbölyű; kerekít, kikerekedik, gömbölyödik’ jelentéssel), amelynek névszói értékű tagja a →gomb; vö. még →gömb. A szó belseji m > n hangváltozáshoz vö. →bont, →hint. – A szó belseji mb ~ ngy hangokhoz vö. →gombolyag ~ (N.) gongyola ’gombolyag’  (ÚMTsz.). A szóvég -ít műveltető képző, -get gyakorító képző, ill. -g névszóképző.

A göngyöl elvonás. |  ⌂  A szócsalád korábbi tagjaiból elvonással keletkezhetett. Ám azzal is számolni lehet, hogy ez közvetlenül az abszolút tőből igeképzővel, ill. -l névszóképzővel alakult ki; az alaktanához vö. →kerül, ill. fonal (→fon) stb.

A göngyölödik származékszó. |  ⌂  A göngyöl igéből keletkezett.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: göngyörlött ’(fel)tekert’  (1616: NySz.); göngyölög ’összeáll, csomósodik, halmozódik’  (1799/: NSz.) stb.  ≂  Esetleg még idetartozik: gönye ’púpos, domború; nyomorék, csenevész’ (? Gune  [szn.]  (1138/: MNy. 32: 131); gönye  (1866: NSz.); stb.). Ez az abszolút tőből kelethezhetett mint -e képzős folyamatos melléknévi igenév.

☞ TESz.; MNy. 60: 43; EWUng.→ gomb, gömb, göncölNszt ↪göngyöl; ↪göngyöleg; ↪göngyölít