gömböc × A: 1351 ? Gunbuch [szn.] (MNy. 10: 79); 1422 Gembech [szn.] (OklSz.); 1479 gewmbetz (NyírkGl.); 1577 goͤmboͤcz (KolGl.); 1788 gömbö́tzöt (NSz.); nyj. dömböc, gömbëc, gömbic (ÚMTsz.) J: 1 1351 ? ’gömbölyű, alacsony termetű ember | Dickerchen’ (↑), 1838 ’ua.’ (Tzs.); 2 1479 ’disznósajt; véreshurka töltelékével töltött disznógyomor | Preßkopf; Art Blutwurst’ (↑); 3 1655 ’has | Bauch’ (NySz.); 4 1787 ’vakbél | Blidarm’ (NSz.); 5 1788 ’gombóc | Klößchen 〈Speise〉’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A →gömb ’gömbölyű, golyó alakú tárgy’ szóból keletkezett -c kicsinyítő képzővel. Ez a →gombóc palatális párhuzamos alakja. A 2. jelentés lehetett az eredeti; az 1., 3–5. jelentések ebből, részben tréfás metonímiával keletkeztek. ∼ Ugyanebből az alapszóból -ő kicsinyítő képzővel: gömbő ’bendő, gyomor’ (1838: Tsz.). ⚠ Az értelmezés, miszerint fiktív tőből keletkezett származékszó lenne, téves.