gót A: 1351/ ? Gwoth [szn.] (AnjOkm. 4: 534); 1358 ? Goth [szn.] (AnjOkm. 4: 534); 1527 gottos (ÉrdyK. 359); 1575 Gothuſoc (Heltai: Krón. 1b); 1786 Gótus (NSz.); 1813 Góthfal (Mondolat 65) J: ‹fn› 1351/ ? ’egy népvándorlás kori germán néphez tartozó ember | Gote’ (AnjOkm. 4: 534), 1527 ’ua.’ (AnjOkm. 4: 534) | ‹mn› 1 1358 ? ’a gótokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | die Goten betreffend, gotisch’ (AnjOkm. 4: 534), 1575 ’ua.’ (Heltai: Krón. 10b); 2 1790/ ’szögletes törésű 〈betű〉; evvel a betűtípussal írt 〈írás, (fel)irat〉 | eckig, gebrochen 〈Buchstabe〉; mit gotischen Buchstaben 〈Schrift〉’ (NSz.); 3 1793 ’gótikus 〈stílus, műalkotás〉 | gotisch 〈Stil, Kunstwerk〉’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. Gothus, Gothi [többes szám], (k.), (h.) Gotthi [többes szám] ’egy népvándorlás kori germán néphez tartozó ember’ [< gót Gut-þiuda ’a gótok népe’].  ≋  Megfelelői: ném. Gote; fr. Goth; stb.: ’gót ember, nép’.  ⌂  A régi gótus változat szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A gót alakhoz vö. →dán.

☞ EtSz. dák a.; MNy. 36: 153; TESz.; EWUng.→ gótikusNszt ↪gót