gémberedik A: 1577 megh goͤmboͤroͤdoͤt (KolGl.); 1590 gemboͤroͤdes [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 168); 1604 Gemberedem, Giberedem [▽] (Szenczi Molnár: Dict.); 1636 meg-gémberedett [sz.] (NySz.); 1763 Gíberedni [sz.] (NSz.); 1833 Dímberedik (Kassai: Gyökerésző 1: 433); 1864 gibėrėdik (CzF.); nyj. kömöröd-ik (MTsz.) J: ’〈hidegtől〉 merevvé válik | vor Kälte erstarren, steif werden’ #

gémberít ∆ A: 1617 giberittoͤ [sz.] (NySz.); 1828 göböriti (NSz.); 1838 Gémberít (Tzs.); 1864 gibėrit (CzF.) J: ’dermeszt, merevít | starr, steif machen’

gémbereg ∆ [1] A: 1662/ gembergeni [sz.] (NySz.); 1851 gémberegtem (NSz.) J: ’gémberedik | erstarren’

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő eredetéhez vö. →gebed; a szó belseji m valószínűleg szervetlen járulékhang. A végződések különféle igeképzők. A dimberedik változat szókezdő hangjához vö. →dédelget.  ⚠  A →göb, →gömb stb. szavakkal való egyeztetése téves.

☞ TESz.; EWUng.→ gebedNszt ↪gémberedik