fő¹ [2/1] A: 1416 u./¹ fo̗znéc [sz.] (BécsiK. 318); 1436 Fezew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1529 e. fwz [sz.] (VirgK. 74); 1535 k. fewlth [fől □] [sz.] (Zay: Lánd. 55); 1577 k. feͦweͦ [sz.] (OrvK. 49); 1833 Főn [□] (Kassai: Gyökerésző 2: 232); nyj. főj [□] (Bálint: SzegSz.); főll [□] (MTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’〈élelmiszer〉 a forrásban levő vízben elveszíti nyers voltát v. puhává, porhanyóssá válik | gekocht od. gar werden 〈Lebensmittel, etw Festes〉; sieden, kochen 〈Flüssigkeit〉’ # (↑); 2 [feje ~] 1864 ’gondja van, töpreng | der Kopf brummt einem, Sorgen haben’ # (CzF.) Sz: főz 1416 u./¹ (↑) | főzet 1416 u./² fo̗̗ʒète ’(gyógynövényből) főzéssel készített kivonat | Sud’ (MünchK. 3r) | főt- [birtokos személyjellel] 1573 feőztedt ’az az étel, amelyet vki (meg)főzött | Speise, die von jmdm gekocht wurde’ (SzT.) | főzelék 1527 foͤzeleek ’főtt étel; főzni való élelmiszer | Gekochtes, Gekoch; Kochgut’ (ÉrdyK. 299) | fövetlen 1531 foetlen (TelK. 369) | főtlen 1590 Foͤtelen (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 42) | főzőcske 1896 főzőcskét (NSz.)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (AK.) pɔ̈̅j- ’forr, fő’ (Szo.) päjt- ’főz’; zürj. (Sz.) pu-, (P.) pu-, puv- ’főz, forral’; md. (E.), (M.) pije- ’puhára főz’, piďe- ’főz, készít ‹sört›’; – jur. pī- ’elkészül ‹főzés útján›’, piŕē- ’főz, forral’; szelk. piri̮- ’süt, pirít ‹húst›; (ki)süt ‹tésztafélét›’; kam. pɯ- ’érik, érlelődik, elkészül’; stb. [uráli *peje- ’főz, forral’]. ⌂ A szó belseji *j vokalizálódásához vö. →fú, →sün stb. A szóvégi l, n, j-t tartalmazó változatok toldalékolt alakokból való elvonással jöttek létre; vö. →nő¹, →rí stb. A 2. jelentéshez vö. eszét főzi ’gondja van’ (1793/: I.OK. 30: 260). A főzet és főzelék származékokhoz vö. szbhv. obara ’(főtt, párolt) zöldség’, varenje ’főtt étel’; a.-szorb warjenje ’főzés; főtt dolog’; ukr. вapuвo ’ua.’; stb. [< szláv *var- ’főz’]. ∼ Idetartozik: lefőz ’kifoszt, megkopaszt ‹kártyajátékban›; vkit (megszégyenítő módon) felülmúl’ (1844: NSz.); az összetétel jelentéséhez vö. leég (→ég¹ 7. jelentés).
☞ EtSz. főz a. is; MSzFE.; TESz. lefőz a. is; EWUng.→ befőtt, fűtUN UEW. № 735
fő² A: 1009/ Chukafe[w] [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1135/ Ʒÿgetfeu [hn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1138/ ? Feidí [sz.] (MNy. 32: 134); 1210 ? Feud [sz.] (OklSz.); 1416 u./¹ fèy [-í] (BécsiK. 224); 1519 k. feh (DebrK. 64); 1560 k. Fŭ (GyöngySzt. 1875.); 1577 k. fő (KolGl.); 1666 foͤvebbé (NySz.) J: ’legrangosabb, legfontosabb; legfelső | vornehmster, wichtigster; oberster 〈abstr.〉’ Sz: főbb 1588 foͤbnec (NySz.) | főként 1800 fö́ként (NSz.) | főleg 1834 Főleg (Kunoss: Szóf.)
Szófajváltás eredménye. | ⌂ A →fej² főnév fő változatából jött létre melléknevesüléssel. Keletkezésének jelentéstani alapja az a körülmény, hogy a fej a testnek legjellemzőbb, legkiemelkedőbb része. Egyes változatok a [6]-os, ill. a [7/1]-es tőtípus hatására utalnak. A régi nyelvhasználatban a fő alkalmanként főnévként is előfordult. A főként és főleg, amelyek a régi főképpen ’főleg, elsősorban, leginkább’ (→-képpen) összetétel mellett lexikai változatként jöttek létre, valószínűleg német mintájú nyelvújítási szavak; vö. ném. hauptsächlich ’ua.’.