fuvola A: 1787 fúvora (Nyr. 1: 47); 1795 k. fuvora (NSz.); 1832/ fuvolának (Nyr. 47: 41); 1834 Fuvolya (Kunoss: Szóf.) J: ’a száj előtt vízszintesen tartott, magas, lágy hangú, billentyűs fafúvós hangszer | Flöte’ # Sz: fuvolás 1835 fuvolás (Tzs. Flötenspieler a.) | fuvolázik 1835 fuvoláz (Tzs. Flöten a.)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ Az eredeti változat, a (R.) fúvora, fuvora a →fúj ige fúv változatából keletkezett ora végződéssel, amelyet tévesen képzőnek értelmeztek. Ennek alapja feltehetőleg a →furulya (N.) fújora (Baróti Szabó: KisdedSz.) változata lehetett, amelyet a →fúj származékának tekintettek; a szóvéghez vö. még →zongora. – A fuvola alak a korábbi változatokból keletkezett szó belseji r > l hangváltozással; vö. →iringál, →iromba stb. ⌘ Nyelvújítási szó.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ fúj