fuvar A: 1585 k. fwar (Gl.); 1633 fórozásra [sz.] (RMKT.XVII. 2: 415); 1780 fuvarára (NSz.); 1787 fuharozással [sz.] (MNy. 14: 155); 1790 fuvározzák [sz.] (NSz.); 1810 fúvart (NSz.) J: 1 1585 k. ’〈bérért végzett〉 teherszállítás | Fuhre, Transport’ # (↑); 2 1792 ’fuvardíj | Fuhrgeld’ (NSz.); 3 1795 k. ’szállításra használt jármű, szekér | Fuhrwerk’ (NSz.) Sz: fuvaroz 1633 [sz.] (↑) | fuvaros 1784 Fuaros ’terhet szállító | Fuhr-, Last’ (MNy. 14: 155); 1798 ’szállítással foglalkozó személy | Fuhrmann’ (NSz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) vuor, fuar, fuər ’út, utazás; rakomány, szállítmány; áruszállítás’, (h. kor. úfn.) fuer ’kocsirakomány, szállítmány’, – ném. Fuhre ’rakomány, szállítmány; teherszállító jármű’ [< ném. fahren ’szállít, fuvaroz, továbbít’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (N.) fȕra ’szállítás, fuvarozás’; cseh fuͦra ’rakomány, szállítmány’; stb.  ⌂  A változatok részben a német diftongus monoftongizálódásával, részben h ~ v hiátustöltővel keletkeztek.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ fekete-, fírol, furikázik, furmány, vissz-