futrinka A: 1800 Futrinka (MTsz.); 1805 Futrika [szn.] (MNy. 82: 128) J: 1 1800 ’csenevész szárnyú, nappal rejtőzködő, éjjel zsákmány után járó, ragadozó bogár | Laufkäfer (Carabidae)’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1876 ’fürge, serény gyermek, többnyire lány | flinkes Kind, meistens Mädchen’ (Nyr. 5: 471)

Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A →fut igéből jött létre az -ika ~ -inka képzővel, amelynek eredetileg denominális kicsinyítő képzői szerepe volt. A megnevezés a futrinkák fürgeségén alapul. A szó belseji r valószínűleg az →ugrik analógiájára került a szótestbe; vö. még ugribugri (→ugrabugrál), →ugrifüles. A 2. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.  ∼  Ugyanebből az alapszóból különféle kicsinyítő képzővel keletkeztek: futika ’kószáló, barangoló ember; futrinka; gyorslábú’  (1833: Kassai: Gyökerésző 2: 230); futri ’szeleskedő; eleven, lótó-futó kislány’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 499); futi ’szeleskedő, ide-oda szaladgáló ‹ember›’  (1873: Nyr. 2: 427); mindhárom szó a nyelvjárásokban él.  ≂  A Futika  [szn.] (1813: MNy. 82: 128) idetartozása a tisztázatlan jelentés miatt kérdéses.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ fut