furmány ∆ A: 1620 Furman (MNy. 80: 126); 1635 furmányos [sz.] (OklSz.); 1644–1667 formányos [sz.] (Horváth M.: NEl.); 1669 fúrmán szeker (NySz.) J: 1 1620 ’fuvaros | Fuhrmann’ (↑); 2 1708 ’taliga | Karren mit zwei Rädern’ (Pápai Páriz: Dict.); 3 1800 ’rakomány, teher | Ladung, Fuhre’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1807 ’teherkocsi, társzekér | Lastwagen’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: furmányos 1635 ’fuvaros | Fuhr-’ (↑); 1708 ’kordé, szekér vezetője | Karrenführer’ (Pápai Páriz: Dict.); 1913 ’furfangos; ármányos | schlau; intrigant’ (MAlföld 1913. nov. 23.: 4)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Fuhrmann ’fuvaros’ [< ném. Fuhre ’rakomány, szállítmány; teherszállító szekér, teherautó’ + Mann ’férfi, ember; ‹összetételben: egy mesterség, foglalkozás gyakorlója, űzője›’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (N.) fȕrman; le. furman; stb.: ’fuvaros’.  ⌂  A 2–4. jelentés metonímia.  ∼  Idetartozik: (R.) furvézer ’szekerész katona’  (1849: MNy. 65: 238), amely a ném.  (R. au.) fuhrweser ’ua.’ szóból ered; vö. még ném. Fuhrwesen ’a szállítással összefüggő tevékenység és intézmények’.  ⌂  A köznyelvben ma csupán a ’furfangos’ jelentésű származék hsználatos; ez valószínűleg a furfangos(→furfang) hatására keletkezett.

☞ EtSz. furmányos a.; TESz. furvézer a. is; EWUng.→ fuvar, hutmány, zsákmány