furfang A: 1565 furfánt (NySz.); 1592 furfantság [sz.] (NySz.); 1784/ furfanksága [sz.] (NSz.); 1786 furfangságáról [sz.] (NSz.); 1817 fúrfangos [sz.] (NSz.) J: ‹fn› 1 1565 ’csalárd, ravasz ember | betrügerischer, schlauer Mensch’ (↑); 2 1836 ’fortély; ravaszság | Kniff, List; Schlauheit’ # (NSz.) | ‹mn› 1606 ’csalárd, ravasz | betrügerisch, schlau’ (ThurzóLev. 2: 150) Sz: furfangos 1788 furfangoskodtak [sz.] ’ravasz, fortélyos | listig, schlau’ (NSz.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (rom.) furfant ’csibész, gazfickó, kópé’, (mil.) forfant ’ua.’, (bol.) furfant ’ua.; gyáva (ember); fukar, zsugori; koldus; csalás’, – ol. furfante ’kópé, csirkefogó; ravasz, furfangos’ [< ol.  (R.) furfare, forfare ’megsért, bűncselekményt követ el; meglop’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (N.) fŕfanat ’kópé, csibész’; le.  (R.) furfant ’ua.; csaló, szélhámos’.  ⌂  A t > g hangváltozás szokatlan, de vö. mostang (→most), ottang (→ott) stb. A főnévi 2. jelentés a furfangos  (↑) származék alapján keletkezett.

☞ EtSz.; TESz.; NytudÉrt. 71: 31; EWUng.