fundál A: 1372 u./ fundaltatott [sz.]; fondaltauolna (JókK. 2, 8); 1559 fandaltatic [sz.] (Székely I.: Krón. 11b); 1778 fúndállak (NSz.) J: 1 1372 u./ ’alapít; megerősít | gründen; befestigen’ (↑); 2 1570 ’épít | bauen’ (MNy. 62: 499); 3 [ma ki~] 1708 ’kiagyal, kieszel, kitervel | ersinnen’ # (Pápai Páriz: Dict. Struo a.) Sz: fundálás 1416 u./¹ fondalaſaban (BécsiK. 193)

fundamentum A: 1416 u./¹ fondamentom vèteſe (BécsiK. 293); 1517 fvndamentomaÿg (DomK. 171); 1577 fundame(n)tumarol (SzT.); 1588 fundomentoma (Frankovics: Haszn. 112a); 1604 Fendemontom (Szenczi Molnár: Dict. Fundámen a.); 1708 Fundámentom (Pápai Páriz: Dict. Fundāmen a.); 1785 fundamentómos [sz.] (NSz.); nyj. fundemëntom (ÚMTsz.) J: ’alapzat, alap 〈átvitt értelemben is〉 | Grund(lage) 〈auch abstr.〉’

fundus × A: 1614 fundusan (EWUng.); 1643 fúndust (SzT.); 1898 funtos (Rell: LatSz. 17); nyj. fontos (MTsz.) J: 1 1614 ’telek; birtok | Grundstück; Gut’ (↑); 2 1722 ’alap; pénzalap | Grundlage; Geldfonds’ (SzT.); 3 1820 ’fenék, alfél | Gesäß’ (NSz.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. fundare ’(meg)alapoz, megerősít; alapít, létrehoz’ | lat. fundamentum ’alap, alapzat ‹elvont értelemben is›; fenék; kezdet’ | lat. fundus ’talaj, alap; fenék ‹edényé›; földbirtok, telek, házhely’ [indoeurópai eredetű; vö. av. bū̆nō-; óész. germ. botn; stb.: ’talaj, alap’].  ≋  Megfelelői: ném. fundieren, Fundament; fr. fonder, fondement; stb.: ’(meg)alapoz, alapít’, ’alap, alapzat’; – ném. Fundus ’készlet, állomány, alap(helyzet), eszköz’; fr. fond ’vminek az alja, feneke, mélye’, fonds ’(föld)birtok, telek, vagyon, vagyoni tartalék ‹pénzben›’; stb. – A fundus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →árestál stb.

☞ EtSz.; Gáldi: Szótir. 336; TESz.; EWUng.→ latifundium, morfondíroz, plafon