fumigál A: 1831 fumigálhatom [sz.] (ItK. 19: 359) J: ’semmibe vesz | gering achten’
Jövevényszó, valószínűleg latin eredetű. | ≡ Lat. fumigare ’füstöl(ög); meg-, kifüstöl’, (h.) ’ua.; dohányzik’ [< lat. fumus ’füst’]; – vö. még ném. (R.) fumigieren ’füstöl’. Habár a ’füstöl’ jelentést a magyarban nem tudjuk adatolni, bizonyára egy konkrét > elvont jelentésváltozás mehetett végbe (mint pl. a ném. auf jmdn pfeifen, jmdm was blasen: ’fütyül vkire’ kifejezésekben), amelyben a köztes fázis a ’vkit füstnek vesz, tekint’ lehetett. ⊚ A bizalmas nyelvhasználat szava.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ parfümíroz, tuja