fullajtár ∆ A: 1481 fellaytharo [szn.] [lat. -o végződéssel] (Hadrovics: UElSk. 228); 1508 Fellaytharnak (OklSz.); 1521 fallaytar (OklSz.); 1522 felaythar (OklSz.); 1619 felojtárnak (EWUng.); 1631 Felleitarom (ItK. 7: 53); 1632 foͤllaytar (NySz.); 1660 k. fullajtárt (NySz.); 1664 folajtárhoz (EWUng.); 1719 Forajtárának (EWUng.); 1736 forrajtar (ItK. 8: 352); 1744 Fellarter (SzT.); 1784 főlajtáromtul (MNy. 14: 154); 1786 Flajtároknak (NSz.); 1863 fėlėjtárok (Kriza [szerk.] Vadr. 459); 1869 fúlajtárok (NSz.) J: 1 1481 ? ’vmely nagyúr kocsija előtt lovagló v. a hatos fogat elülső lovának nyergében ülő lovas | Vorreiter’ (↑), 1508 ’ua.’ (↑); 2 1587 ’lovász | Reitknecht’ (SzT.); 3 1879 ’küldönc | Eilbote’ (Nyr. 8: 235)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kor. úfn.) vorreiter, vurreiter, varreiter, verreiter ’vmely nagyúr kocsija előtt lovagló lovas; hatos fogat elülső lovának nyergében ülő éllovas’, – ném. Vorreiter ’éllovas’ [< ném. vor [igekötő] + Reiter ’lovas’].  ≋  Megfelelői: cseh  (R.) forajtr; le.  (N.) folajter; stb.: ’fullajtár, éllovas’.  ⌂  A szó belseji l-es változat elhasonulással keletkezett; vö. →fillér. A 2. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 3. jelentés úgy keletkezhetett, hogy a nyelvérzék a fullajtár-t a futtat ’futásra késztet v. futtat, vhová sietve elküld’ (< →fut) szóval kapcsolta össze.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ rajcsúr