fullánk A: 1348/ Mehfulca [szn.] (OklSz.); 1430 k. fulac (SchlSzj. 2160.); 1493 k. fwlyakӳaat (FestK. 243); 1533 fwlankos [sz.] (NySz.); 1560 k. fulaak (GyöngySzt. 283.); 1678 fulánkja (NySz.); 1697 fuláng (NySz.); 1725–1764/ fullánk (NSz.); 1809 Fulakos [sz.] (NSz.) J: 1 1348/ ’méh, darázs stb. szúró szerve, kígyó, gyík stb. nyelve | Stachel 〈von Insekten〉, Zunge 〈von Reptilien〉’ # (↑); 2 1430 k. ’tüske, tövis, vminek a hegyes, szúrós végződése | Dorn, Stachel, spitzes Ende eines Gegenstandes’ (↑); 3 1560 k. ’ökörhajtó szeges bot, ösztöke | Treibstachel’ (↑); 4 1912 ’bádogosok egy fajta szerszáma | Angel 〈Art Spenglergerät〉’ (Frecskay: MestSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →fúl¹ igéből keletkezett -k névszóképzővel; vö. →fonák, →szilánk stb. A szó belseji n szervetlen járulékhang. A szó alaki felépítését analógiásan az -ánk képzős melléknevek befolyásolhatták; vö. falánk (→fal¹), nyalánk (→nyal) stb. A fulka változat a [4]-es tőtípus hatására utal. Az 1. jelentést a korábbi adatokban gyakran elvontként használták, mint pl. a halál fullánkja  (1493 k.: ↑), irigység fullánkja  (1531: TelK. 107). A 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 4. jelentéshez vö. még ném. Angel ’egy fajta horog, horgászszerszám; ajtópánt; ár ‹szerszám›; fullánk ‹méheké, darazsaké›’.  ≁  Nem tartozik ide: fulák ’egy fajta kúszónövény’  (1584: EtSz. 1. fulák a.).

☞ EtSz. 2. fulák a.; TESz.; EWUng.→ fúl¹