frivol A: 1795 k./ frivolus (I.OK. 30: 256); 1830 frivol (NSz.) J: ’könnyelmű, léha, felelőtlen | frivol’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. frivol; ang. frivolous; fr. frivole; stb.: ’könnyelmű, léha’. A franciából terjedt el [< lat. frivolus ’törékeny; értéktelen’ < lat. friare ’szétmorzsol, szétdörzsöl’]. ⇒⌂ A magyarba főleg német közvetítéssel került át, részben latin végződéssel (frivolus). ∼ Idetartozik: frivolitás ’frivolság, ledérség ‹kétértelműség, sikamlósság›’ (1792: NSz.), amely a ném. Frivolität ’ua.’ vagy a fr. frivolité ’ua.’ átvétele latin végződéssel.