foszlik A: 1343 ? Fozlanch [sz.] [szn.] (MNy. 63: 366); 1416 u./¹ fozlatba [sz.] (BécsiK. 32); 1771 foszlik [▽] (NySz.) J: 1 1416 u./¹ ’zsákmánnyá válik | zur Beute werden’ (↑); 2 1567 ’〈laza szerkezetű anyag, különösen felületi réteg〉 részeire bomlik, szétmállik, leválik | sich fasern’ # (RMNy. 3/2: 70); 3 [főleg szét~] 1835 ’〈elgondolás, érzés, emlék〉 lassanként megsemmisül | zerrinnen 〈abstr.〉’ (NSz.) Sz: foszlás 1416 u./¹ fozlaſi (BécsiK. 44) | foszlat 1416 u./¹ (↑) | foszlány 1785 ? foszlángos [sz.] (NSz.); 1798 faszlángos [sz.] (NSz.); 1816 Foszlán (Gyarmathi: Voc. 91 [ɔ: 106]) | foszladoz(ik) 1829 foszladoz szét (Szily: NyÚSz.) | foszlós 1846 foszlós (Szokolay Hártó: KecskTörtIsm. 159)

foszt A: 1395 k. phoʒthou [sz.] (BesztSzj. 175.) J: 1 1395 k. ’zsákmányol; rabol | Beute machen; rauben’ # (↑); 2 1536 ’elkoptat, elszakít | (ab)schleißen’ (Pesti: Fab. 21a); 3 1577 ’〈többnyire laza szerkezetű felületi réteget〉 lehúz, lehánt | schälen’ (KolGl.) Sz: fosztás 1416 u./¹ foztaſt (BécsiK. 222) | fosztogat 1456 k. foʒtogathÿak (SermDom. 1: 326)

Valószínűleg örökség; ugor, talán finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (Szo.) posl- ’kilyukad ‹ing, lábbeli›’; osztj.  (VK.) l'opi̮ pus ’kopott ruha’ (l'opi̮ ’vadbőrből készült szőrme, prém’); ? votj.  (Sz.) pośt- ’elviselődik, elrongyolódik’ [ugor (? fgr.) *puśɜ ’rongy, cafat; szétszakad, foszlik’]. A feltehetőleg igenévszói tő esetleg onomatopoetikus eredetű lehet.  ⌂  A végződés -l gyakorító, ill. -t műveltető képző. A másodlagos keletkezésű 1. jelentéshez vö. lat. spoliare ’levetkőztet’ > ’kifoszt, kirabol’; ném. Plunder ’értéktelen dolog, ócskaság, vacak’ : plündern ’kifoszt, kirabol’.

☞ FUF. 11: 228; MSzFE.; TESz. foszt a.; EWUng.UN UEW. № 826