fos A: 1156/ ? foska [sz.] [szn.] (MonStrig. 1: 109); 1490 k. fos (ÁbelSzj. 214b) J: 1 1490 k. ’híg ürülék | Dünnschiß’ # (↑); 2 1604 ’hasmenés | Durchfall’ (Szenczi Molnár: Dict. Foríolus a.); 3 1861 ’híg sár | dünner Schlamm’ (MNyszet. 6: 244)

fosik A: 1560 k. fosoo [sz.] (GyöngySzt. 4659.); 1604 foſic [▽] (Szenczi Molnár: Dict. Foríolus a.) J: 1 1560 k. ’híg székletet ürít; hasmenése van | dünn defäkieren; Durchfall haben’ (↑); 2 1838 ’fecskend, lövell | ausschießen, spritzen’ (Tsz. Fostató a.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.), (P.), (Szo.) poś ’híg széklet’, (É.) poś- ’hasmenése van’; osztj.  (DN.) păť ’szar’, (Trj.) pŏť- ’hasmenése van’; cser.  (KH.) pə̂škeδä- ’ua.’; md.  (E.) pśkiźe-, (M.) peśkiźe-, ’ua.; szarik’; finn paska ’szar’; lp.  (norv.) bâi'kâ ’ua.’ [fgr. *pućka vagy *paćka: ’fos; fosik’; onomatopoetikus eredetű].  ⌂  A szócsalád származékai részben a névszói, részben az igei alapszóhoz tartozhattak; időben legfiatalabb valószínűleg a fosos ’mocskos szájú, fecsegő, pletykás’  (16. sz. második fele: NySz.).  ∼  Idetartoznak a következő, különféle névszóképzőkkel alkotott (R.) és (N.) származékszók: fosos ’mocskos szájú, pletykáló’  (16. sz. második fele: NySz.); fostos ’koszos, szaros’  (1831: Kreszn.); fosóka ’hasmenést okozó gyümölcs’  (1833: Kassai: Gyökerésző 2: 224); foska ’ua.’  (ÚMTsz.).

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 798