fortyan A: 1325/ ? Forgianagus [sz.] [hn.] (OklSz. mérgës a.); 1613 meg fortyana (NySz.); 1763 fartyanni [sz.] (NSz.); 1826 Fortyanik [□] (NSz.); 1872 frottyant (NépkGy. 1: 420) J: 1 1325/ ? ’bugyborékolva rotyog | brodeln’ (↑), 1836 ’ua.’ (NSz.); 2 [ma fel~] 1613 ’haragra lobbanva dühösen kifakad | zornig hochfahren’ (NySz.); 3 1616 ’〈szerelemtől, szerelemben〉 ég, hevül | brennen, in Liebe erglühen’ (NySz.); 4 1621 ’csuklik | schlucksen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 5 1748 ’pukkad, robban | platzen’ (NySz.); 6 1750 ’lázad, zendül | meutern, sich auflehnen’ (Wagner: Phras. Inſurgo a.); 7 1763 ’szellent | furzen’ (↑); 8 1784 ’felfúvódik, duzzad | anschwellen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 18); 9 1807 ’megsavanyodik, megalszik 〈tej〉 | sauer werden, stocken 〈Milch〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 10 1826 ’horkan | schnauben’ (↑)

fortyog A: 1603 fortiognak (MNy. 84: 127); 1834 forgyogos [sz.] (SzT.) J: 1 1603 ’bugyborékolva fő, rotyog | brodeln’ # (↑); 2 1729 ’szipog | 〈weinend〉 schnüffeln’ (SzT.); 3 1815 ’horkan | schnauben’ (NSz.); 4 1838 ’cuppog | quatschen’ (Tsz.); 5 1899 ’mérgeskedik | voller Zorn sein’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A tő szorosan összefügg a →fordít szócsaládjának tövével. A végződések mozzanatos és gyakorító képzők. A szó belseji ty a hangutánzás játszi eleme; vö. →hortyog. A fortyan első adata, amely egy halastó neve, minden bizonnyal idetartozik, csupán a megerősítő adat nagy időbeli távolsága okoz bizonytalanságot. A fortyan ma főleg 2. jelentésében használatos.  ∼  A hasonlóan onomatopoetikus eredetű fotyog ’fecseg, locsog’  (1838–1845: SzT.) szó belseji ty-je egyértelműen a tőhöz tartozik.

☞ MNy. 28: 119; TESz.; EWUng.→ fordít