forr A: 1181 ? Furuod [sz.] [szn.] (PRT. 8: 277), de vö. →forrás; 1246/ Forrow [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 81); 1268 ? Furro [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 81); 1318 Forou [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 81); 1322/ Furratag [sz.] [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ forro [sz.] (BécsiK. 220); 1575 farralni [sz.] (Heltai: Krón. 199b); 1790 fórr (NSz.); 1874 forrik [□] (Nyr. 3: 4) J: 1 1246/ ? ’forrásként előbuzog | entspringen, hervorquellen’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 745.); 2 1391 ? ’bugyborékolva fő | sieden, wallen’ # (ZichyOkm. 4: 467), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 3 1416 u./¹ ’nyüzsög | wimmeln, sich drängen’ (BécsiK. 274); 4 1506 ’szeszes erjedésben van | gären’ # (WinklK. 132); 5 1519 ’erősen mozgásban van, forrong | in Gärung sein 〈abstr.〉’ (CornK. 279); 6 1621 ’forrad; összeforrad | vernarben; verwachsen’ (Szenczi Molnár: Dict. Coalitus a.); 7 [torkára ~] 1754 ’megreked, ott reked | einem (in der Kehle) steckenbleiben 〈heute nur absrt〉’ (NSz.) Sz: forró 1181 ? [sz.] [szn.] (↑); 1246/ [hn.] (↑); 1416 k./¹ ‹foly mn-i igenév› (↑); 1519 ’nagyon meleg | heiß’ (JordK. 246) | forraték 1405 k. forratek ’talajból előtörő víz, forrás | Quelle’ (SchlSzj. 745.) | forral 1508 forralt [sz.] (DöbrK. 444) | forráz 1590 Meg forrazni [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 52) | forrong 1826 forrongások [sz.] (Minerva 2./4.: 891)

Szóhasadás eredménye. |  ⌂  A →fordít szócsaládjának tövéből keletkezett szó végi r > rr kettőződéssel. Eredetileg a földből előtörő, kavargó forrásvíz örvénylő mozgására vonatkozhatott; jelentéséhez vö. gör. φύρω ’kever, kavar, vegyít’ : gör. φρέαρ ’forrás’; vö. még vog.  (Szo.) nurəŋ ut jōŋχaməls ’az edény forrni kezd’, tkp. ’a fülével, fogójával együtt kezd el forogni’, nurəŋ ut jōχtəγm ’forralom az edényt’, tkp. ’a fogójánál, fülénél fogva forgatom az edényt’. A 6. és 7. jelentést a forrad (→forraszt) hatására keletkezhetett.

☞ MNy. 28: 117; Nyr. 66: 46; EtSz.; MSzFE.; TESz.; Vir. 1967: 211; EWUng.→ forrás, fordít, forradalom, forrasztUN UEW. № 837