forint A: 1403 Florentos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1415 k. Florynthus-haza [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 54); 1479 Forynthwerew [szn.] (NytudÉrt. 50: 100); 1481 e. frímt (MNy. 85: 1); 1526 forynnal (LevT. 1: 3); 1585 farintot (SzT.); 1713 foréntokat (SzT.) J: 1 1403 ’különböző országokban, ill. 1892 előtt Magyarországon használt pénznem, ill. pénzegység | Währungseinheit im alten Ungarn und in anderen Ländern’ (↑); 2 1947 ’1946 óta magyar pénznem, ill. ennek egysége | ungarische Währungseinheit seit 1946’ # (NSz.) Sz: forintos 1403 [szn.] (↑); 1525/ forintos ‹mn› (TörtTár 1908: 83); 1606 ’egy fajta pénznem | Art Währung’ (EWUng.)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Florin, (kor. úfn.) flōrīn, flōrēn; holl. florijn; fr. florin; ol. fiorino; or. флорин; stb.: ’forint’. Vö. még lat.  (k.), (h.) florenus, floreni [többes szám] ’ua.’, (h.) florentinus liliatus ’liliomos firenzei pénzérme’. Az olaszban keletkezett, jelentése tkp. ’virágocska’ [< ol. fiore ’virág’; a Firenze címerében ábrázolt liliom alapján, amely az érme egyik lapján látható].  ⌂  A magyarba német közvetítéssel vagy a középlatinból kerülhetett át; a lat. us végződés elmaradásához vö. →angyal, →advent stb. A szóvégi t szervetlen járulékhang lehet; vö. →forspont, rubint (→rubin) stb.; megjelenésében esetleg szerepet játszhatott az ol. fiorentino, (R.) fiorintino ’firenzei’, ill. a lat.  (h.) florentinus  (↑) t-je is. A szó belseji l kieséséhez vö. →flaszter, →glória.

☞ EtSz.; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ flóra, karfiol, rénes