fonetika A: 1862 Phonetika (Ismerettár 8: 561); 1880 fonétika (MagyLex. Foné a.); 1886 fonetika (Nyr. 15: 295) J: ’a beszédhangok tulajdonságaival foglalkozó tudományág | Phonetik’
fonetikus A: 1864 phonetikus (BpSzemle 20/64: 212); 1876 fonetikusok, fonétikus (Müller M.: Felolv. 112, 114) J: ‹mn› 1864 ’a hangzást, a kiejtést követő | phonetisch’ (↑) | ‹fn› 1876 ’a fonetikával foglalkozó kutató | Phonetiker’ (↑)
Nemzetközi szók. | ≡ Ném. Phonetik; ang. phonetics [többes szám]; fr. phonétique; stb.: ’hangtan’ | ném. phonetisch; ang. phonetic; fr. phonétique; stb.: ’hangtani’; – vö. még lat. (ú.) phoneticus ’beszédhang szerinti’ [< gör. φωνητικός ’a hangokat, a beszédet illető, azt érintő’]. Szakszóként elsősorban a franciából terjedt el. ⇒⌂ A magyarba német közvetítéssel, latinosított végződéssel került át.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ telefon