fondor ∆ A: 1222 ? Fundur [szn.] (OklSz.); 1574 fondor (SzT.); 1591 fundert (NySz.) J: ‹fn› 1 1222 ? ’hírhordó, besúgó; ármánykodó személy | Ohrenbläser; Ränkeschmied’ (↑), 1577 ’ua.’ (KolGl.); 2 1840 ’fondorlat | Intrige’ (NSz.) | ‹mn› 1574 ’álnok, hamis | hinterlistig, falsch’ (↑)
fondorol ∆ [1] A: 1495 e. fondorlo [sz.] (GuaryK. 13); 1551 fondarloc [sz.] (MNy. 67: 490); 1566 fandorly [□] (Heltai: Fab. 117); 1838 Fondorol (Tzs.) J: ’ármánykodik, intrikál | intrigieren’ Sz: fondorlat 1832 fondorlatoktól (NSz.)
fondorkodik A: 1572 fondorkodot (SzT.); 1831 Fondorkodik [▽] (Kreszn.) J: ’ármánykodik, intrikál | intrigieren’
A szócsalád névszói tagja, a fondor szóhasadás eredménye. | ⌂ A →fodor ’göndör, bodor’ melléknévből keletkezett szó belseji n szervetlen járulékhanggal.
A fondorol és a fondorkodik származékszók. | ⌂ Egy ’áskálódik, ármánykodik’ jelentésű igéből keletkeztek gyakorító, ill. visszaható képzővel. Ez az ige szó belseji szervetlen n járulékhanggal szóhasadás eredményeként jöhetett létre a fodor igéből (→fodor [névszó]). Jóllehet ezt az igét nem tudjuk adatolni, a fondorol és fondorkodik származékok igazolják egykori használatát.
A szócsaládhoz még | ⌂ A szócsalád tagjainak jelentései elvontak, de a jelentésváltozásban esetleg a →fon is közrejátszhatott. ⌘ A mai köznyelvben leginkább előforduló, választékos stílusértékű fondorlat származék a nyelvújítás korában keletkezett. ≂ Tisztázatlan idetartozású: fondor ’a gesztenye zöld burka’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Vittsani a.). ⚠ A fondor-nak a →fon ige származékaként való magyarázata téves.
☞ TESz.; Kylstra-Eml. 24, 25; EWUng.→ fodor