fonák A: 1636 fonákúl-fordúlt (NySz.) J: ‹mn› 1 1636 ’fordított, visszás | verkehrt 〈auch abstr.〉’ # (↑); 2 1830 ’álnok; ravasz | heimtückisch; schlau’ (Ruzsiczky: KazTájsz. 237) | ‹fn› 1 1792 ’vminek a visszája, a színével ellenkező oldala | Kehrseite’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 2 1837 ’fonákság | Verkehrtheit, Widersinnigkeit’ (NSz.); 3 1936 ’az ütőnek a tenyérrel ellentétes irányba néző lapjával adott ütés 〈(asztali)teniszben〉 | Rückhand 〈(Tisch)tennis〉’ (Bánhidi: Sportny. 236)

fona ∆ A: 1644–1671/ fonáját (NySz.) J: ’vminek a fonákja | Kehrseite’

A szócsalád korábbi tagja, a fonák származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. |  ⌂  Az alapszó talán a →fon. A végződés -ák névszóképző; vö. fulák (→fullánk), szilák (→szilánk) stb. A magyarázatnak jelentéstani nehézségei vannak; de vö. visszafont ’hamis, nem igazi’  (1527: ÉrdyK. 673). A melléknévi 2. jelentésre a →fondor is hatással lehetett.

A fona valószínűleg szófajváltás eredménye lehet. |  ⌂  A →fon -a képzős folyamatos melléknévi igenevének főnevesülésével keletkezhetett; vö. →csusza, →hulla stb.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Ugyanakkor nem zárható ki teljesen az sem, hogy a fona a szócsalád kiinduló eleme, és a fonák ebből keletkezett -k kicsinyítő képzővel.

☞ NyK. 48: 278; EtSz.; TESz.; NytudÉrt. 105: 21; EWUng.→ fon