fokhagyma A: 1395 k. fog hagma (BesztSzj. 410.); 1430 k. foghagÿma (SchlGl. 2173.); 1522 Fokhagÿmas [sz.] [szn.] (MNyTK. 105: 36) J: ’gerezdes, erős szagú hagymájáért termesztett (fűszer)növény | Knoblauch (Allium sativum)’ #

Összetett szó, esetleg török mintájú tükörfordítás. |  ≡  Vö. csuv.  (N.) šǝ̑loχra ’vadhagyma’, tkp. ’fog’ + ’hagyma’. Megfelelői azon finnugor nyelvű népek körében is megtalálhatók, amelyek huzamosabb ideje élnek török népek szomszédságában; vö. cser.  (R.) püän oχra ’fokhagyma’, püj šoγan ’egy gerezd ‹fokhagyma›’ (cser. pü, püj ’fog’); md.  (E.) pejčuŕka, (R.)  (M.) päjńe čurka ’fokhagyma’ (md. pej, päjńe ’fog’).  ⌂  A magyarban a →fog² + →hagyma összetétele. A fokhagyma alak a →fok² és→fok⁴ analógiájára keletkezett; ehhez vö. még fokhagyma foka ’fokhagymagerezd’  (1690: NySz.)  ⚠  Az előtagnak a →fok² és →fok⁴ főnevekkel, ill. a →fakad tövével való azonossága aligha valószínű.

☞ EtSz.; TESz.; NytudÉrt. 70: 106; MNy. 75: 72; EWUng.→ fog², hagyma