fogan A: 1405 k. ? fogatad [sz.] (SchlSzj. 1993.); 1416 u./¹ foganatos [sz.] (BécsiK. 287); 1470 megfogonik [□] (SermDom. 2: 368) J: 1 1405 k. ? ’〈emberi, állati utód〉 a petesejt megtermékenyülésével csíraéletét megkezdi; 〈nő, nőstény állat〉 megtermékenyül | empfangen werden; schwanger werden’ # (↑), 1508 ’ua.’ (DöbrK. 108); 2 1470 ’〈elültetett növény〉 gyökeret ver; megered | Wurzel fassen 〈Pflanze〉; treiben 〈intr〉’ # (↑); 3 1519 ’szellemi sugallatot felfog | eine Geistesinspiration erfahren’ (JordK. 239); 4 1832 ’〈szellemi alkotás〉 terve kialakul, alapgondolata érlelődni kezd | im Werden begriffen sein’ (NSz.) Sz: fogantat 1405 k. ? ’fogamzás | Empfängnis’ (↑); 1510 k. fogantatasanal [sz.] ’ua.’ (Gl.) | foganat 1416 u./¹ [sz.] ’helyeslés, tetszés | Beifall’ (↑); 1489 k. foganatyarol ’teherbe esés | Schwangerwerden’ (MKsz. 1895: 116); 1577 ’eredmény, hathatósság | Erfolg, Wirkung’ (RMNy. 2/2: 250) | foganatos 1416 u./¹ ’tetszéssel fogadott | mit Gefallen empfangen’ (↑); 1519 ’eredményes | erfolgreich’ (JordK. 81) | fogantatás 1510 k. (↑) | foganatosít 1821 foganatosítottad (TudGyűjt. 5/11: 126)
Származékszó. | ⌂ A →fog¹ ’megragad, megfog, (meg)tart, teherbe esik’ szóból keletkezett -n mozzanatos képzővel; vö. dobban (→dobog), →pihen stb. Eredeti jelentése ’fogad, befogad’ lehetett, az 1. jelentés ebből alakulhatott ki. A 3. és 4. jelentés metafora az 1. és 2. jelentés alapján.