flinta ∆ A: 1681 flinta puska (SzT.); 1683 flintet (Horváth M.: NEl.); 1691 felintát (MNy. 18: 208); 1749 Fléntájával (MNy. 80: 125); 1750 filinta Puskát (SzT.) J: ’kovás puska | Steinschloßgewehr, Flinte’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Flinte ’lőfegyver, puska’ [< ném. (R.) flintbüchse ’ua.’; vö. ném. Flint ’kova’, ném. Büchse ’puska’]. ≋ Megfelelői: rom. (R.) flíntă ’kovás puska’; szbhv. (N.) flȋnta ’puska’; stb.; vö. még lat. (h.) flinta ’hosszú csövű puska’. ⌂ A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ puska