flekken A: 1871 flekkenje (FővL. 1871. aug. 3.: 113); 1926 flékent (Ethn. 37: 91); nyj. flëkkën (MNy. 46: 258) J: ’parázs fölött rostélyon, nyárson hirtelen sütött hússzelet | Art Rostbraten’
Német (szász E.) jövevényszó. | ≡ Ném. (szász E.) flakŋ ’vékony hússzelet; bőrhulladék; folt; stb.’, fliǝkŋ-brōdn ’egy fajta marha- v. borjúhús’, – ném. Flecken ’folt, pecsét; bőr-, szövetdarab; stb’ [eredetéhez vö. →flekk]. ⌂ Az erdélyi magyar regionális köznyelvből ételkészítési szakszóként szélesebb körben is elterjedt.