flangíroz ∆ A: 1747 flangérozó [sz.] (MNy. 5: 461); 1775 flangirozott (SzT. flangérozik a.); 1815 Flangírozol (SzT. flangérozik a.); 1837 Falangérozni [sz.] (NSz.); 1838–1845 flangirozik [□] (SzT. flangérozik a.) J: ’kóborol, kószál | umherstreichen’

flangál A: 1900 flangáltunk (Hét 1900. máj. 20.: 319) J: 1 1900 ’kóborol, kószál | umherstreichen’ (↑); 2 1932 ’henyél, tétlenkedik | faulenzen’ (PHNyr. 131)

A szócsalád alapja, a flangíroz német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) flankieren ’kószál, barangol; himbálódzik, karját lóbálja’ [bizonytalan eredetű, esetleg jelentéselkülönüléssel keletkezett a ném. flankieren ’oldalról fedez, oldaltámadást hajt végre’ szóból, a ném. flanieren ’sétálgat, csatangol’ analógiás hatására].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (N.) flanírati, flangírati; cseh  (N.) flangírovat se; stb.: ’kószál, csavarog’.

A flangál származékszó. |  ⌂  Képzőcserével keletkezett a flangíroz-ból; vö. →blamíroz, →gazsulíroz stb.  ⊚  A szó főleg a bizalmas nyelvhasználatban fordul elő.

☞ EtSz. flangéroz a.; TESz. flangál a.; EWUng.