fizikus A: 1577 k. phiſicuſok (OrvK. 373); 1770/ fizikus (NSz.) J: ‹fn› 1 1577 k. ’orvos | Arzt’ (↑); 2 1653/ ’a fizikával foglalkozó szakember | Naturforscher; Physiker’ # (Farkas: GLEl.) | ‹mn› 1834 ’a fizikára vonatkozó, azt érintő | physikalisch’ (ItK. 19: 367)

fizika A: 1644–1648/ Fisikában (MNy. 69: 499); 1769 Fizikában (NSz.) J: 1 1644–1648/ ? ’az anyag általános sajátosságaival foglalkozó tudomány | Physik’ # (↑), 1653 ’ua.’ (SzT.); 2 1764 ’teljes értékű orvosi képesítés | Qualifikation als Vollarzt’ (SzT.) Sz: fizikai 1795 fi'sikai ’a fizika tudományával foglalkozó | physikalisch’ (NSz.); 1801 ’testi | physisch’ (NSz.)

fizikum A: 1818 Fizikum (TudGyűjt. 1818/9.: 53); 1848 phisicumát (MNy. 69: 364); 1875 phisikumán (NSz.); 1887 fizikum (NSz.) J: 1 1818 ? ’természeti tapasztalat | über die Natur erworbene Erfahrung’ (↑); 2 1848 ’az ember testi szervezete, fizikai adottságai | körperliche Beschaffenheit des Menschen, Physis’

A szócsalád korábbi tagjai, a fizikus és a fizika latin jövevényszók. |  ≡  Lat. physicus ’természettudós, orvos’ [< gör. φυσικός ’természettudós’] | lat. physica ’természetfilozófia, természettudomány’, (h.) physice, physica ’ua.’ [< gör. φυσική, φυσικά ’ua.’].  ≋  Megfelelőik: ném. Physiker, Physik; ol. fisico, fisica; stb.: ’fizikus’, ’fizika’; vö. még ném.  (R.) physikus ’orvos’.  ⌂  A korábbi változatok szó belseji zs-jéhez vö. →bazsalikom, →eklézsia stb.; a fizikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →árkus stb.

A fizikum szófajváltás eredménye. |  ⌂  A lat. physicus ’a természetet illető’ melléknév semleges nemű alakjának főnevesülésével keletkezett a magyarban; vö. fantasztikum (→fantasztikus), komikum (→komikus) stb.; vö. még ném. Physikum ’az orvostanhallgató első szigorlata; testalkat’.

☞ TESz.; EWUng.→ fizimiskaNszt ↪fizika; ↪fizikai; ↪fizikum; ↪fizikus