fitymál A: 1780 u./ fitymálva [sz.] (NSz.); 1812 figymálni [sz.] (NSz.) J: ’lebecsül, lekicsinyel | geringschätzen’
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Feltehetőleg a →fityma szóból keletkezett igeképzővel. Ennek a magyarázatnak jelentéstani nehézségei vannak, esetleg vö. félvállról (→fél-), →foghegyről, valamint fr. du bout des lévres ’kevésre tartva, lekicsinyelve’, tkp. ’az ajkak hegyéről’. Az sem zárható ki, hogy a fitymál nem a →fityma szóból alakult, hanem -ál gyakorító képzővel ugyanabból a relatív tőből keletkezett, mint a →fityma. ∼ A fityma ’csekély, jelentéktelen; lekicsinylő, becsmérlő’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Fitymállani a.), ’megvetés, lenézés; kevésre becsült dolog’ (1845: NSz.) valószínűleg a fitymál-ból elvonással keletkezett tudatos szóalkotás. Melléknévi jelentésében nyelvjárási szóként él.