finom A: 1585 Finum (Cal. 715); 1644 finnum (Szenczi Molnár: Dict.); 1696 fénum (MNy. 80: 125); 1717 finom (SzT.); 1754 fínum (NSz.) J: 1 1585 ’tiszta, vegyítetlen 〈nemesfém〉; kiváló minőségű | rein, unvermischt 〈Edelmetall〉; von guter Qualität’ # (↑); 2 1627 ’csiszolt, választékos 〈beszéd, viselkedés〉 | geschliffen, gewählt 〈Rede, Manieren, Benehmen〉’ # (NySz.); 3 1645 ’illendő, becsületes, igazságos | anständig, ehrlich, gerecht’ (NySz.); 4 1696 ’az érzékszervekre kellemesen ható | auf die Sinnesorgane angenehm wirkend’ # (NySz.); 5 1702 ’kicsi, vékony, kecses; aprólékosan kidolgozott | klein, dünn, zierlich; zierlich bearbeitet’ # (NySz.); 6 1748 ? ’az árnyalatokat jól ismerő, értékelő, megmutató | Nuancen gut erkennend, wertend, darstellend’ # (NySz.), 1750 ’ua.’ (NSz.); 7 1750 ? ’képzett, jól nevelt; tapintatos, udvarias | gebildet, von guter Erziehung; taktvoll, höflich’ (NSz.), 1783 ’ua.’ (NSz.) Sz: finomít 1792 Fínomíttani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Fín a.) | finomkodik 1819/ finomkodik [sz.] (NSz.)

Latin  (k.) jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.) finus, -a, -um ’kiválóan jó, nagyon finom (minőségű)’ [< fr.  (ófr.) fin ’finom, kiváló’ vagy ol. fino, fine ’ua.’ (< lat. finis ’vég, cél; a legfőbb, legjobb része vminek’)]. Vö. még lat.  (k.) finum aurum ’színarany’, finum argentum ’színezüst’.  ≋  Megfelelői: ném. fein; ang. fine; stb.: ’finom, kiváló’.  ⌂  A magyar szó a latin semleges nemű alak átvétele. A jelentések főleg metaforikusan alakultak ki az eredeti 1. jelentés alapján.

☞ MNy. 16: 32; EtSz.; TESz.; EWUng.→ definiál, fájin, finánc, finis, rafinírozNszt ↪finom; ↪finomít; ↪finomkodik