filoxéra A: 1875 phylloxera-kérdéshez (MNy. 69: 363); 1882 phyloxera (NSz.); 1886 filloxéra (NSz.); 1923/ filoxéra (NSz.); nyj. cirokszer, filokcérna (ÚMTsz.) J: ’a szőlő gyökerein és levelein élősködő levéltetűfajta | Phylloxera (Dactylosphaera vitifolii)’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Phylloxera; ang. phylloxera; fr. phylloxéra; stb.: ’filoxéra’. Vö. még lat. (tud.) Phylloxera (vastatrix) ’(pusztító) szőlőtetű’ [a gör. φύλλον ’levél, lomb’ és gör. ξηρός ’száraz, hervadt’ alapján]. Az elnevezést mint szaknyelvi szót J. E. Planchon (1823–1888) francia botanikus és mezőgazdász vezette be. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át. ⌂ A nyelvjárási alakok népetimológiával keletkeztek. ⊚ A szó főleg biológiai és szőlészeti szakszóként használatos.