fest A: 1372 u./ feſeteket [sz.] (JókK. 67); 1395 k. pheſtek [sz.] (BesztSzj. 662.); 1533 Foͤstoͤ [sz.] (Murm. 2449.) J: 1 1372 u./ ? ’festékoldatba belemártva megszínesít 〈kelmét〉; festékoldatot ecsettel ráken, rávisz 〈falra〉 | färben; bemalen, anstreichen’ # (↑), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 44va); 2 1585 ’festékkel képet készít | malen 〈Bild〉’ # (Cal. 772); 3 1585 ’szépítés céljából színező réteggel beken 〈arcot〉; színez 〈hajat〉 | schminken; färben 〈Haar〉’ # (Cal. 438); 4 1585 ’jelképez, ábrázol | schildern, darstellen’ # (Cal. 53); 5 1864 ’színét ereszti, fog 〈kelme〉 | abfärben’ (CzF.); 6 1870 ’vhogyan mutatkozik | aussehen’ (NSz.) Sz: festék 1372 u./ (↑) | festő 1416 u./² ’kelmefestő | (Zeug)färber’ (MünchK. 44va); 1704 e. ’festőművész | Kunstmaler’ (CzF.); 1815/ ’szobafestő | Anstreicher’ (NSz.) | festői 1604 Feſtoͤi ’festőhöz tartozó | die Malerei betreffend’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1789/ ’nagyon szép | hübsch’ (NSz.) | festmény 1786 festemény (MNy. 15: 147) | festészet 1833 Festészet (Szily: NyÚSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. lp.  (K.) pie ͩ t'sad ’jegy, folt ‹pl. az állatok szőrén›’ [fgr. *pᴕ̈čɜ ’szín; színez’].  ⌂  Az egyeztetés gyengéje, hogy a magyar szó megfelelője a nyelvcsaládnak csakis egyetlen, távoli nyelvében mutatható ki. A szó belseji *c > m. s hangváltozáshoz vö. →füst. A végződés valószínűleg műveltető képző, esetleg -t mozzanatos képző, amely hosszú ideig magánhangzós szóvégű, teljes tőhöz kapcsolódott.

☞ FUF. 19: 79; EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 841