ferde A: 1313 ? Ferde [szn.] (MNy. 10: 41); 1791 Ferdenégyszeg (Szily: NyÚSz.); 1832–1833/ férdén (NSz.); 1840 fördítvén [sz.] (NSz.); 1864 fėrde (CzF.) J: 1 1791 ’vmely egyenes iránytól eltérő | schief, schräg’ # (↑); 2 1800 k. ’helytelen, hamis | falsch’ # (NSz.) Sz: ferdül 1831 ferdülök (TudGyűjt. 15/7: 17) | ferdít 1833 ferditve [sz.] (HazKülfTud. 1833. dec. 24.: 407)
Származékszó. | ⌂ A fered-ből, a fürdik (→füröszt) változatából keletkezett a folyamatos melléknévi igenév -e képzőjével; vö. →kerge, lenge (→leng) stb. – A ferde az alapszó eredeti ’megfordul, az egyenes iránytól eltér’ jelentését tartalmazza. ∼ A palatoveláris párhuzamosság alapján idetartozik a (N.) farda ’ferde’ (MTsz.).
☞ EtSz.; Nyr. 66: 46; TESz.; EWUng.→ füröszt