fenyő [7/1] A: 1037/ feneufev [hn.] (MNL (OL) Dl. 200953); 1211 Feneues [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 77); *1075/ 1217 feniosaunicza [hn.] (MonStrig. 1: 53); 1222 ? Fenies [sz.] [szn.] (OklSz.); 1229 ? Fenu [hn.] (OklSz.); 1231 feneufa (MNy. 22: 67); 1250/ fenywfa (OklSz.); 1371 fenvesfeuld [sz.] [hn.] (HOkm. 4: 209); 1416 u./¹ fènèfa (BécsiK. 310); 1550 k. lwgy fewne (KolGl.); 1566 fennuͤfa (Heltai: Fab. 224); 1566 fennyifa (NySz.) J: 1 1211 ’tűlevelű fa | Nadelbaum, Nadelholz’ # (↑); 2 1478 ’fenyőerdő | Nadelwald’ (OklSz.); 3 1550 k. ’boróka | Wacholder’ (Nyr. 95: 363); 4 1763 ’szurok | Pech’ (NSz.) Sz: fenyves 1211 [hn.] (↑); 1261/ ‹mn› ’fenyőben gazdag’ (MNL (OL) Dl. 210757); 1550 k. ’fenyőerdő | Nadelwald’ (KolGl.)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. ? zürj.  (Sz.) pone̮ľ ’fiatal fenyő’; ? votj. pumeľ ’fiatal hajtás, facsemete’; cser.  (KH.) pən ’fenyő’ [fgr. *pᴕ̈nɜ ’ua.’]. A fenyő a finnugor korban nagyon fontos faféle volt, amelyet a rokon nyelvekben található számos megnevezés is bizonyít.  ⌂  A fgr. *n > m. ny hangváltozáshoz vö. →hány¹. A végződés az -ő (~ -ű, -é) névszóképző; vö. felhő (→felleg), →tüdő stb. A 4. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján. A fenyves ’tűlevelű erdő’ származék egy fenyves erdő ’ua.’ szószerkezetből önállósult.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. venja ’közönséges boróka’.

☞ Munkácsi: ÁKE. 268; EtSz.; NyK. 51: 412; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ bór-, gyalog-, lucfenyőUN UEW. № 844Nszt ↪fenyves