fenn A: 1372 u./ fen; fennent [r.]; fennyen [r.] (JókK. 132, 4, 29); 1516 feen (GömK. 20); 1560 k. feny (GyöngySzt. 1137.); 1561 fuͤn (MNy. 67: 490); 1572 feon (SzT.); 1816 fënn (NSz.) J: 1 1372 u./ ’magasan | oben’ # (↑); 2 1515 k. ’előbb 〈említett〉 | vorher 〈erwähnt〉’ (AporK. 205); 3 1536 ? ’fennhéjázóan | hochmütig 〈als Adv.〉’ (Pesti: Fab. 46a), 1562 ’ua.’ (NySz.); 4 1552 ’talpon, ébren 〈van〉 | auf, wach 〈sein〉’ # (Heltai: Dial. B2b); 5 1708 ’hangosan | laut 〈als Adv.〉’ (Pápai Páriz: Dict.); 6 1848/ ’〈rangsorban〉 előkelőbb helyen | an vornehmerer Stelle 〈in der Rangordnung〉’ (NSz.) Sz: fenső 1820 fennsőt (NSz.) | fensőbbség 1829/ fensőbbségét (NSz.) R: fennen 1372 u./ ’nagyon | sehr’ (↑) | fennent 1372 u./ ’nagyon | sehr’ (↑)

fent A: 1525/ fentáll (TörtTár 1908: 84); 1617 foͤntt szoval (NySz.); 1806/ fennt (NSz.); 1816 fënt (NSz.); nyj. fënd (Imre: FelsSz.) J: ‹hsz› 1 1525/ ’talpon, ébren 〈van〉 | auf, wach 〈sein〉’ # (↑); 2 1575 ’felfelé | aufwärts’ (NySz.); 3 1705 ’hangosan | laut’ (NySz.); 4 1745 ’fennhéjázóan | hochmütig’ (NySz.); 5 1761 ’előbb 〈említett〉 | vorher 〈erwähnt〉’ (NSz.); 6 1791 ’magasan | oben’ # (NSz.) | ‹mn› 1 1789 ’magasabb | höher’ (NSz.); 2 1806/ ’fenséges, fennkölt | erhaben, hochsinnig’ (↑)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A szócsalád alapja, a fenn a fel-ből (→föl) keletkezett -n lokatívuszraggal. – A fent a fenn változatából, a fen-ből jött létre -t lokatívuszraggal. Mindkét szó eredetileg helyhatározószó volt. Elvont használatban (fenn: 2. és 5. jelentés; fent: határozószói 5. jelentés) váltak igekötővé. A fent melléknévi jelentései jelzői funkcióban keletkeztek a nyelvújítás korában.

☞ Mészöly: ÓMSzöv. 229; EtSz. fël a.; TESz.; EWUng.→ fenn-, fennhéjáz, fenség, föl, ön-², újfentUN UEW. № 759Nszt ↪fenn