fejal × A: 1405 k. fe ual (SchlSzj. 1144.); 1473 feal (OklSz.); 1604 Foͤálly (Szenczi Molnár: Dict.); 1826 Févó (TudGyűjt. 2: 44); 1877 fejell (Nyr. 6: 180) J: 1 1405 k. ’párna | Kissen’ (↑); 2 1494 ’tüzeléskor a tűzifát megtámasztó vaseszköz; hasonló szerepű fadarab, sárfal a kemecében | Feuerbock; Holzstück, Lehmwand von gleicher Funktion im Ofen’ (OklSz. tűz a.); 3 1826 ’ruhatekercs, párnácska, amelyet a fejen vitt teher alá tesznek | Tragkranz, Kringe 〈am Kopf〉’ (↑); 4 1832 ’szántóföldnek keresztbe szántott széle, (felső) vége; szőlőlugas melletti földtöltés | Querfurche am (oberen) Rand des Ackerfeldes; Erdaufschüttung neben einer Weinlaube’ (TudGyűjt. 3: 73); 5 1926 ’a gabonakereszt alsó kévéje | untere Garbe der Mandel’ (ÚMTsz.)

Összetett szó. |  ⌂  A →fej² főnév + →al ’alul levő, alsó rész’ jelöletlen, birtokos jelzős, alárendelő összetétele. Bizonyára igen régi szó lehet, mivel hasonló szerkezetű összetételek más finnugor nyelvekben is vannak: zürj.  (V.) jur-les; votj.  (Sz.) ji̮r-oltäs; md.  (E.) ṕŕalks, (M.) ṕŕal; finn päänalainen, päänalus; lp.  (norv.) oaiˈve-vuluš: ’párna, vánkos’. – A feal, főal, főaly változatok a legkorábbiak; a későbbi, hiátustöltő hangokkal keletkezettek közül a fejel hangrendi kiegyenlítődést is mutat. A másodlagos jelentések többnyire metaforák az 1. jelentés alapján.

☞ NyK. 42: 402; NéprÉrt. 23: 128; NéNy. 3: 38; Nyr. 75: 58; TESz.; EWUng.→ al, fej²UN UEW. № 7; UEW. № 729