fej¹ A: 1395 k. feÿe eden [sz.] (BesztSzj. 1024.); 1559 föyö [?✐] [sz.] (OklSz.); nyj. féj, fejik [□] (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’állat tőgyéből tejet présel ki | melken’ # (↑); 2 1577 ’szív, szopik | saugen’ (KolGl.); 3 1770 ’〈pénzt〉 kicsikar | abdringen 〈Geld〉’ (NSz.) Sz: fejős 1551 feyws (LevT. 1: 86)
Bizonytalan eredetű, talán örökség a finnugor korból. | ≡ Md. (E.), (M.) ped'a- ’(meg)szűr’, (E.) ’fej’ [fgr. *päδ'ɜ- ’fej’]. ⌂ A fgr. *δ' > m. j hangváltozáshoz vö. →fáj, →fajd. Az egyeztetést gyengítheti az a kérdés, hogy lehetett-e a finnugor alapnyelv korában a fejést is magában foglaló állattartás. A magyar jelentésekhez vö. ném. melken; ang. milk; fr. traire; stb.: ’(meg)fej; vkit fejőstehénnek tart’. ⚠ Más finnugor egyeztetése téves, iráni származtatása kevésbé valószínű.
☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; MSFOu. 151: 302; EWUng.; Honti: NyÓtör. 95; Róna-Tas–Berta: WOT. 1318UN UEW. № 713; UEW. № 761Nszt ↪fej¹; ↪fejős
fej² [6] A: (†1002) 1009/ Morzolfew [hn.] (Szentpétery: SztIstván 61); 1055 adaruk fee; azah fehe rea (TA.); 1138/ ? Feidí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1233 Sygethfiu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 407); [1237–1240] Menfy [hn.] (PRT. 1: 780); 1261/ Ketherdeutofeye [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 118); 1268 horhfw [hn.] (OklSz.); 1378 Kamakuthfe [hn.] (OklSz. kút-fő a.); 1395 k. ed fel (BesztSzj. 444.); 1416 u./¹ fèmėn (BécsiK. 79); 1533 Fey (Murm. 625.) J: 1 (†1002) 1009/ ’forrás; kezdet | Quelle; Anfang’ (↑); 2 1086 ’tárgy felső része | oberer Teil eines Gegenstandes’ # (Györffy: DHA. I: 251); 3 1329 ’a koponyát, arcot magában foglaló testrész | Kopf, Haupt’ # (OklSz. fejes a.); 4 1395 k. ’vmely testrész 〈főleg végtag〉 vége, bizonyos mértékig elkülönült része | oberer Teil eines Körperteils 〈bes. der Gliedmaßen〉’ # (BesztSzj. 112.); 5 1395 k. ’növény fürtös, fejes v. kalászos termése | trauben-, kopf- od. ährenartiger Fruchtstand’ (BesztSzj. 807.); 6 1416 u./² ’személy | Person’ # (MünchK. 11va); 7 1495 e. ’értelem | Verstand’ (GuaryK. 7); 8 1541 ’vminek a lényege | Wesen einer Sache’ (NySz.) Sz: fejes 1279/ Feyes [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 802); 1500 k. feyes k[apoz]tha ’fejjel bíró | Kopf-’ (Gl.); 1751 fejes ’makacs | hartköpfig’ (Mikes: TLev. 202); 1775 ’úr | Herr; leitende Person’ (MNy. 58: 108) | fejű [csak szókapcsolatban] 1372 u./ feyew (JókK. 31) | fejez 1513 Zegfeyezew [sz.] ’fejjel lát el vmit | mit einem Kopf versehen’ (OklSz. szëg-fejező a.) | kifejez 1520 k. ki feyezeſet [sz.] ’tudtul ad, közöl | bekanntgeben, mitteilen’ (BodK. 22); 1527 ky feyezee ’megmagyaráz, szóban v. más módon érthetővé tesz | erklären, ausdrücken’ (ÉrdyK. 644) | fejel 1521 Ekefeyelesre [sz.] ’kijavít, megjavít | ausbessern’ (OklSz. eke-fejelés a.); 1903 [sz.] ’ | köpfen 〈im Fußball〉’ (Bánhidi: Sportny. 233) | befejez 1527 bel feyezy ’bevégez, elvégez; végrehajt, véghezvisz | beendigen; durchführen’ (ÉrdyK. 459) | fejetlen 1535 k. fejetlen (MonÍrók. 3: 158) | fejetlenség 1547/ felyetkensegbē [ɔ: felyetlensegbē] ’fejetlenség 〈átvitt értelemben is〉 | Kopflosigkeit 〈abstr.〉’ (HoffgreffÉn. Hh3a) | fős 1833 Fö́s káposzta ’fejjel bíró | Kopf-’ (Kassai: Gyökerésző 2: 231)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) päη ’fej, fő’; zürj. (Sz.) pon ’vég; kezdet; vminek a hegye, csúcsa’; votj. (K.) puη ’vég; határ; vminek a hegye, csúcsa’; md. (E.), (M.) pe ’vminek a vége’; finn pää ’fej, fő’; ? lp. (norv.) bagηe ’a rénszarvasagancs vastagabb része ‹a fejnél›’; – ? jur. ṕa- ’elkezd, belekezd’; ? jen. pɛɁ ’ua.’; tvg. feai, feae ’vminek a vége, csúcsa, külseje’ [uráli *päηe ’fej, fő’]. ≋ Megfelelői: juk. punke ’domb, halom’; oszm. beyin ’agy’; mong. heki ’fej; kezdet’; stb. ⌂ A hangtanhoz vö. →nő², →tő. A fő ~ feje- tőváltozatok az ősm. feγᴕ̈ > óm. feγ alak különböző tőbeli helyzetekben való változásának eredményei. A fehe változat szó belseji h-ja egy γ hangra vezethető vissza, a szó belseji j eredetileg hiátustöltő volt. A fej a 16–17. században a birtokos személyjeles alakokból (pl. fejem E/1., feje E/3.) keletkezett késői elvonás eredménye. A 3. jelentés az eredeti, jóllehet az 1. és 2. jelentés ugyancsak az alapnyelvből származhat. A 4–6. jelentés metafora; vö. ang. head ’fej; agy, ész; személy, fő ‹számolásnál›; fejrész ‹érmén›; vezető, főnök; elülső rész; csúcspont; fejezet; stb.’. – A kifejez összetételhez vö. lat. exprimere ’kifejez, kinyilvánít, kijelent’; ném. ausdrücken ’ua.’; stb.; a befejez összetételhez vö. finn päätä-; oszm. basar-; fr. achever; stb.: ’bevégez, elvégez, befejez’. ⚠ A →fok² szóval való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ EtSz. fő a.; MNy. 47: 6; MSzFE.; TESz. befejez a. is, kifejez a. is; MNy. 64: 150; EWUng.→ bak-, fej-, fejal, fejében, fejedelem, fejezet, fejfa, fejtörés, fő², főbenjáró, főkötő, főnök, hajadonfővel, hétfő, kútfő, lófő, nyakra-főre, törzs-, vas-¹UN UEW. № 729Nszt ↪befejez; ↪fej²; ↪fejel; ↪fejes; ↪fejetlen; ↪fejetlenség; ↪fejez